Az előző évek gyakorlatától eltérően nem éjfélkor, hanem este hat órakor kezdődött december 24-én, szenteste az ünnepi szentmise a székesegyházban, ahol híveinek Schönberger Jenő püspök mutatta be a legszentebb áldozatot. Szentbeszédében a főpásztor az ember feszültségeiből, pesszimizmusából való kitörés lehetőségeként mutatott karácsony ünnepére. Kiemelte, Isten vállalta az életünket, hogy nekünk jövőnk legyen.
„Karácsony arra hív minket, hogy gondolkodjunk el a történelem drámaiságán, tekintsünk a bűn által megsebzett emberre, aki szakadatlanul keresi az igazságot, az irgalmat és a megváltást. A megtestesülés titka, ez a kegyelmi ajándék, a karácsony eltávolíthatja szívünkből és elménkből a pesszimizmust. Ma nagyon sok a szomorú, mindent feladni kész ember. Ne engedjük, hogy eluralkodjék rajtunk a vereség és a kudarc érzése! Felülemelkedhetünk az elveszettség nyugtalanító érzésén, ha újfent tudatosítjuk magunkban, hogy az az alázatos és szegény, rejtett és magatehetetlen gyermek maga az értünk emberré lett Isten. Ha Isten vállalta a mi életünket, akkor van értelme mindennek! Isten egy lett közülünk. Nem felülről, messziről irányít bennünket, szól bele az életünkbe vagy akár a világ sorsába, hanem közénk jött ugyanolyan testben, mint a mienk. Ez örömmel kell, hogy eltöltsön. A kereszténység egy személynek, Isten fiának a követése. A mi hitünk a második Isteni személy! Benne hiszünk. Nem valamiben, hanem valakiben. Ő értünk emberré lett és mindent vállalt, hogy nekünk jövőnk legyen. A jászolban fekvő Jézus a gyengédség útját mutatja meg nekünk, hogy közel tudjunk lenni, emberségesek és gyengédek tudjunk lenni egymáshoz.”
A szentmise végén a püspök atya több nyelven kívánt boldog karácsonyt híveinek, majd a záró áldás után együtt kántált velük. A hívek, a templomból való kilépés előtt még megálltak a betlehemnél, imában köszönteni a kis Jézust.